Örök szerelem:

Forró a szív,

Mely te érted dobog,

Téged szeretni fog,

Ahogy akarod,

Megtesz mindent,

Hogy ne hagyd el,

És lelke mélyén,

Tiszta szívből szeret majd téged!

Forrón ölel,

És csókolja szád,

Úgy ölellek majd,

Ahogy még senki más.

Szeret majd téged,

Egy életen át,

És a lelke mélyén

Mindig vigaszt találsz,

Jóban rosszban melletted leszek,

És még akkor is, ha már a szerelmed

Egy másik lányért ég,

Mert én akkor is szeretni foglak,

Szeretni foglak én!!!!

 (saját)

Ballagás:

Ballagásod napján, ott állok és nézlek,

Hogy hogyan lépsz arra az útra ami az élet!

Hogy mennyit szenvedtél és küzdöttél,

Azért hogy egyszer itt legyél!

Egy olyan világba lépsz most,

Amiért harcoltál, amiért tanultál, és vért izzadtál.

Most szembesülsz azzal, hogy mi lesz ezután,

Ha elhagytad az iskola kapuját,

De bárhogy alakuljon is az életed,

Én ott leszek veled, és mindentől majd védelek!!!!

Sok sikert a további életben!!!!!!

(saját)

Fájdalom:

Állok az esőben,

És felnézek az égre.

Ragyog rám száz- és száz

Csillag fénye.

Szemem előtt peregnek az emlékek

És megszakad a szívem,

Mert nem lehetsz velem.

Fáj a múlt, fáj a jelen,

Mert minden pillanatát nélküled  kell élnem.

Fájnak ez emlékek,

Melyek sosem múlnak,

Melyek szívemben örökre megmaradnak.

Hatalmas úr a fájdalom,

Mert mindig akkor jön

Mikor nem is várod!

A legrosszabb pillanatokban bukkan fel,

S elég egy apró pillanatra,

S ami szép szétrobbantja!

Összetör minden szívet,

Amely nem elég erős,

Hogy harcoljon ellene!

(saját)

Halhatatlan szerelem:

Két szív, mely egykor szerette egymást,

Két ember, egy testben élt tovább.

A szívük együtt dobogott,

És érezték, hogy együtt halhatatlanok.

Együtt éltek míg meg nem haltak,

S a másvilágra is ketten távoztak,

Együtt mint szerelmes gerlepár,

Halhatatlanul, mindenen át.

A szerelem Mely mindig jelen van,

Mely Két emberi testben,

de egy szívben dobban!!!!!

Ez volt jelen a két emberben,

Mely szívűket örökké boldoggá tette!!!!!

(saját)