A kiegyezés létrejöttének elsősorban politikai okai voltak. A vesztes szabadságharc után két tervezet volt Bécs-Magyarország viszonyát illetően:

-         Windischgratz: Autonóm államként csatlakozó Magyarország

-         Schwarzenberg: Abszolút monarchia, örökös tartomány

Az 1848-as forradalom leverése után önkényuralmi kormányzás volt Magyarországon[1]. Ez a diktatórikus rendszer nem volt hosszú életű, mivel a német egység kialakításában szerepet vállalni akaró Ausztriának engedményeket kellett tennie a siker érdekében. Közben két politikai irányzat alakul ki: a felirati párt[2], amely feliratokban utasítja el Ferenc Józsefet, és a határozati párt[3], amely határozatban akarta elutasítani az uralkodót és az októberi diplomát. Az 1866-os königgrätzi csata után az osztrákoknak a birodalmon belül kellett megerősíteniük pozícióikat. A kiegyezés 1867-ben valósult meg (a Windisgrätz-féle), a felelős miniszterelnök Andrássy Gyula lett.

Közössé vált a külügy, hadügy és az ezek finanszírozására szolgáló pénzügy. A közös minisztériumok ellenőrzése egy 60-60 fős delegáció feladata. A két ország önálló parlamenti rendszerrel és saját kormányzattal rendelkezett.

A kis kiegyezéssel[4] megvalósult a nemzetiségügyi és a közoktatási törvény. Megjelentek a gazdaság fejlődését lehetővé tevő pénzintézetek, takarékszövetkezetek, kialakult az ipar húzóágazata[5], lehetővé vált az ipar, közlekedés, oktatás fejlesztése.

A Deák párt a rendszer megszilárdítására törekedett, a határozati párt a kiegyezést ellenezte. Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején jön létre az általa vezetett Szabadelvű párt, a Függetlenségi párt, és a Konzervatív párt. 1878-ban az Egyesült ellenzék, amely 92-ben, Kossuth halálakor Nemzeti párttá alakul.

Tisza folytatta a közigazgatás kiépítését, egységes megyerendszert, és csendőrséget hozott létre. Törvényekkel, megrendelésekkel segítette az ipar fejlődését. 1890-ben mondott le tisztségéről, őt Szapáry Gyula (1890-92), Wekerle Sándor (1892-95), és Bánffy Dezső (1895-99) követte.

Eredmények:

Kialakult a tőkés szabad verseny, fejlődtek a vállalkozások, a közös vámterület miatt bővül az ipari és mezőgazdasági termékek piaca, megerősödött a hitelszervezet, a vasútépítés, és a hajózás, beindult a gyáripar. A hatalomban a nagybirtokos és a nagypolgári osztály osztozott.

A válság jelei:

–       1873    pénzügyi válság, túl sok a pénzintézet.

–       1905    túltermelési válság

–       1912    véderőtörvény, az ellenzék obstrukcióval próbálja megakadályozni. Ezt a lehetőséget eltörlik, tüntetés lesz belőle, 1913-ban megszavazzák a törvényt.