Rendek: azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők társadalmi csoportja, általában papság, nemesség, polgárság. (a hülye angoloknál persze más a három réteg: papság, nemesség, közrendűek).

Rendi monarchia: a király a hatalmát a rendek által, és a rendeken keresztül gyakorolja. (Tehát a rendek választják, ki is rúghatják, és az ő jóváhagyásuk kell a döntéseihez. Gyakorlatilag a rend a király munkáltatója. Ez nagyon fontos! Hatalmat kap a polgárság!)

A XII. században Angliában kihalt a normann dinasztia, II. Henrik vette át a trónt 1154-ben. Francia vazallusaira, angol hűbéreseire és a polgárokra támaszkodva megfékezte a nagyurakat. Csökkentette az egyházi-, növelte a királyi bíróságok hatáskörét, nagyobb szerepet kapott az esküdtbíráskodás. Illetékekből, vámokból, adókból zsoldoshadsereget szervezett. A franciák hűbéresüknek tartották az angol urakat, az angolok meg folyton balhéztak a franciaországi birtokaik miatt. I. (Földnélküli) János[1] is elment franciázni, de a harcokban elvesztette franciaországi birtokait. Vissza akarta szerezni őket, de a megadóztatott népség már be volt rágva rá, ezt kihasználva a főurak rákényszerítették a Magna Charta Libertatum[2] kiadására (1215.06.15.). Ebben Jani elfogadta az adóztatás rendjét, a papság, polgárság, nemesség, és a városok szabadságát, valamint azt is, hogy a király leváltható!

Halála után belső viszály robbant ki, a nagybirtokos bárók hatalmaskodása miatt. A felkelők élére Simon de Monfort állt, vezetésével csapást mértek a bárók és a király seregeire. Monfort kormányzó lett, és hogy hatalma szélesebb tömegbázison nyugodhasson, 1265-ben meghívta a főurak tanácsába a rendek képviselőit.[3] Innentől kezdve a rendek által is képviselt parlament meghallgatása nélkül a király nem tudott fontosabb döntéseket hozni.

A törvényhozás menete az angol parlamentben:

ALSÓHÁZ

FELSŐHÁZ

KIRÁLY

ALÁÍRÁS

KIHIRDETÉS

TÖRVÉNY