1815-ben Napóleon bukásával a német területek széttagoltsága megmaradt, a létrejött Német Szövetség is csak 35 állam és négy szabad város laza szövetsége volt.

Ennek egyesítésére két lehetőség:

-         Nagy német egység, Ausztria és a Habsburgok vezetésével

-         Kis német egység, Poroszország vezetésével

A magyarok számára egy harmadik változat lett volna kedvező, amelyben Ausztria feloldódott volna Németországban. Ez lehetővé tette volna Magyarország szabad leválását.

Poroszország gazdasági erejét mutatta, hogy növekedési mutatóik a legmagasabbak voltak Európában. Gyorsan fejlődött a gazdaság, és az ipari forradalom élen járó területei. A mezőgazdaságban a nagybirtok a modernizálás élére állt, a tönkrement kisbirtokos parasztság pedig, mint munkaerő, a gyorsan fejlődő ipar rendelkezésére állt. I. Vilmos, 1862-ben Otto von Bismarckot[1] (a „vaskancellárt”) nevezte ki porosz miniszterelnökké, aki végrehajtotta Poroszország katonai modernizációját. Bevezette az általános hadkötelezettséget és a legmodernebb haditechnika (hátultöltős, vontcsövű fegyverek) alkalmazását.

Céljai közt első helyen a kis német egység megteremtése állt, melyben a legfőbb gát Ausztria jelenléte volt. Félreállítására kedvező alkalmat adott az 1863-as dán konfliktus, ahol a nemzeti mozgalom függetlenséget követelt az északi hercegségnek. 1864-ben német-dán háborút követően a két észak-német állam (Schleswig, Holstein) közös porosz-osztrák igazgatás alá került, 1865-ben pedig Schleswig a poroszoké, Holstein az osztrákoké lett. 1866-ban porosz csapatok vonultak be Holsteinbe, ezzel egyidejűleg Poroszország kilépett a Német Szövetségből. 1866-ban beállt a hadiállapot a két állam között. Poroszország szövetségesének tudhatta Franciaországot, Oroszországot, az olaszokat és a magyar emigrációt is. 1866. júliusában porosz győzelem született, Bismarck és Ferenc József megkötötte a prágai békét, melyben Ausztria hozzájárult Németország egységesítéséhez. Létrejött az Észak-német Szövetség Poroszország és 20 német állam részvételével. Vezetője a porosz király, a szövetség kancellárja pedig Bismarck lett.

1870 nyarán Franciaország hadat üzent. Nem számolhattak azonban azzal, hogy váratlanul a dél-német államok is Poroszország segítségére sietnek. A döntő ütközet 1870. szeptember 2-án zajlott Sedannál. 1870. szeptember 4-én Párizsban kikiáltották a harmadik köztársaságot. Az egyesült német hadak célja innentől kezdve az volt, hogy minél nagyobb területet szakítsanak ki a Francia Köztársaságból (Elzász-Lotaringia stb.). 1871. január 18-án Versailles-ban kikiáltották az egységes Német Császárság létrejöttét, amelynek császára I. Vilmos lett. Megkötötték a franciákkal a frankfurti békét, amelynek értelmében Elzász-Lotaringia Németországhoz került. A német császárság kikiáltásával új nagyhatalom született.