Előzmények:

–       Az utolsó rendi országgyűlésen, 1847 őszén mérsékelt reformok születhettek, nem valósult meg a közteherviselés, eltörölték az ősiséget, de nem lett kötelező örökváltság.

–       1848 februárjának végén Kossuth – párizsi események hatására – azt javasolta az országgyűlésnek, hogy kérjenek alkotmányt az osztrák tartományoknak is. Ez a lépés hozzájárult Bécs forradalmasításához, és kimozdította a már-már megfeneklő nemesi reformpolitikát is a holtpontról.

–       1846 végén megalakult a Konzervatív Párt, 1847-ben pedig az Ellenzéki (liberális) Párt. Az Ő programjuk már tartalmazta a közteherviselést, a nem nemes lakosság választójogát, a kötelező örökváltságot és az ősiség eltörlését.

A forradalmi országgyűlés határozatait a meggyengült Habsburg uralkodó[1] szentesítette. Eltörölték az úrbéri terheket, a papi tizedet, megvalósult a kötelező örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra, a parlament zárt ülésein nem is lehetett érvényes határozatot hozni. Ezzel sikerült a polgári átalakulást vérontás nélkül véghezvinni.

Az első felelős magyar kormány:

-         Elnök                                       Batthyány Lajcsi

-         Pénzügy                                  Kossuth Lajcsi

-         Belügy                                     Szemere Berci

-         Földműv. és iparügy                Klauzál Gabika

-         Igazságügy                              Deák Fecó

-         Közmunkaügy             Széchenyi Pisti

-         Hadügy                                   Mészáros Lázár

-         Vallás és közoktatás                báró Eötvös Józsi

-         Király személye körüli min.      herceg Eszterházy Pali