A XVI.-XVII. században a polgárosodás folyamata vezetett a tudomány és kultúra növekvő fejlődéséhez. A polgár, aki érdekelt a termelésben, érdekelt a termelés hátterének, a természetnek a megismerésében is. A vitákat felváltották a valóságot tükröző megfigyelések és kísérletek. Isaac Newton megalkotta az egységes fizikai világképet[1], és a természettudomány eredményei a társadalomtudomány területén is új szemlélet ihletői lettek. Ahogy a természetnek, úgy a társadalmi együttélésnek is megvannak a törvényei, és az ember alkotta törvényeknek összhangban kell lenniük a természeti törvényekkel. Így a fizikai világkép lett a felvilágosodás eszméinek az ihletője.

A felvilágosodás azt jelentette, hogy a korszak gondolkodói hittek a tapasztalatra támaszkodó ész mindenhatóságában, hitték, hogy a szabadon terjesztett gondolatok elvezetnek a politikai egyenlőségen alapuló társadalomhoz.

Felvilágosult gondolkodók:

Locke (1632-1704): Angol származású pasi, Newton barátja. Ő alkotja meg a társadalmi szerződés elméletét, mely szerint az ember a természetes jogait önkéntes szerződésben átruházza az államra, de joga van e szerződést fölbontani, ha a hatalom az egyéni-, vagy a tulajdonhoz fűződő jogait megsérti. Tökéletes államformának az angol alkotmányos monarchiát tekintette.

Montesquieu (1689-1755): A „törvények szelleméről” című 1748-as művében írja le a hatalmi ágak megosztásának elméletét, melyben kifejti, hogy a 3 fő hatalmi ág[2] egymástól való elválasztása miért is szükséges, illetve bármilyen összetartozásuk miként veszélyezteti az emberek szabadságát.

Voltaire (1694-1778): Francia író, műveiben támadja az idejétmúlt feudális berendezkedést, az emberi gondolkodás irányításában Ő is az ésszerűséget, a rációt tartja legfontosabbnak.

Rousseau (1712-1778): Francia gondolkodó, a társadalmi szerződés elméletét fejlesztette tovább. Megállapította, hogy az állam létrejöttét megelőzte a magántulajdon létrejötte, ebből pedig egyenesen adódtak a vagyoni egyenlőtlenségek.

Elméletének fontos eleme a népfelség elve, azaz: a társadalmi szerződést fel kell bontani, ha a hatalom tulajdonosai megszegik.[3] Legtökéletesebb államformának a köztársaságot tekintette.

A felvilágosodás gondolatai új kérdéseket vetettek fel, például azt, hogy a hatalmon lévők milyen alapon szereztek hatalmat[4]. Általuk jelentek meg a mindenkire egyformán vonatkozó egyenlőség és szabadság elvei, az emberi és polgári jogok biztosításának gondolata.